Csoportunk sokrétű tevékenysége közé tartozik, a honfoglalás és népvándorlás történetében, illetve a honfoglaló magyarok életmódtörténetében szerzett tudás továbbadása is. Ezt a célt szolgálják rendhagyó történelemóráink illetve weboldalunk „tudástára”.Perbete község
Kopjafa
Perbete község a Kisalföld keleti peremén a Duna, a Vág és a Pozsonyt Párkánnyal összekötő vasútvonal által bezárt térségben fekszik, a Dunától mintegy 30 km távolságra északra, 237 hektárnyi területen. Perbete az Esztergomi érsekség ősi birtoka volt a jobbágyság teljes felszabadulásáig. Nevével oklevelekben először 1312-ben találkozunk PERBETHE alakban. A török megszállás alatt többször elnéptelenedett, de mindannyiszor újra települt. Legutoljára 1683-ban égették fel a falut, amikor lakosai ismét elmenekültek és csak a Szatmári béke után, az 1710-es évek elején építették újra a falut mintegy 3 kilométerre délre az eredeti településtől.
A perbetei vár a 16-ik században , a török háborúk idején szintén elpusztult, nevét a Mihályvár nevű település őrzi, melynek határa ma is a perbetei kataszterbe tartozik. A perbetei erdőben a perbetei lakosok alapítványából a remetelak mellett Mária tiszteletére kápolnát emeltek. Annak emlékére pedig, hogy az 1763-as földrengés a kápolnát nem rongálta meg, Ordódy György kapitány, bagotai földbirtokos a kápolnát művészi kivitelű, Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló festménnyel ajándékozta meg, amely most a katolikus templomban található.
Katolikus templom
A katolikus templom 1733-ban volt felépítve, majd 1766-ban újjáépítve a földrengés pusztítása után. A református templom 1785-ben épült a Türelmi Rendelet életbe lépése után. A kápolna és környéke gyönyörű környezetben terül el és a katolikus templommal együtt védett területté és emlékművé van nyilvánítva. A községben három temető van – katolikus, református és evangélikus - a lakosság hitvallásának összetétele szerint. 1552-ben az akkori összeírás szerint a községnek 10 háza volt, 1715-ben 36 háztartást, 1787-ben 204 házat és 1897 lakost, 1828-ban 309 házat és 2291 lakost tartottak nyilván. Az egész középkor alatt a község az esztergomi érsekség alá tartozott. Már abban az időben önálló önkormányzata és saját szimbóluma volt.
A 19. század folyamán Perbete fokozatosan Komárom Vármegye legjelentősebb községei közé küzdötte fel magát. Postahivatal, postatakarékpénztár, tárvirda, saját vasútállomás létesült, valamint ide helyezik az udvardi járás székhelyét, amely azzal jár, hogy hosszú ideig Perbetén működik a királyi járásbíróság.
A 20. század első évtizedében gazdakör, iparoskör, fogyasztási -, hitel- és tejszövetkezet működik a faluban , majd önkéntes tűzoltóegyesület alakult. 1906-ban új katolikus elemi iskola, 1914-ben új óvoda, 1923-ban pedig református iskola épült. Az első világháborúban 115, a másodikban 217 személy vesztette életét. Perbete lakosai számára a második világháború 1945 március 29-vel fejeződött be.
A falu életében a legnagyobb fejlődés az 1970-es években következett be. Kedvező feltételek nyíltak a lakásépítésre, közutak és intézmények épültek. A községnek van két iskolája, szlovák és magyar tanítási nyelvvel, óvodája szintén szlovák és magyar tanítási nyelvvel, egészségügyi központ, gyógyszertár, bevásárló központ, számos kisebb magánbolt, kultúrház, sportcsarnok 40 személy elszállásolásának lehetőségével és nagy teremmel különféle sport- és kultúrrendezvények megtartására, stadion 2 pályával. 1992-ben épült fel egy benzinkút nappali bárral.
Az 1990-es népszámláláskor a községnek 3293 lakosa volt. Érdekes összehasonlítani az 1980-as népszámlálással, amikor a községnek 3719 lakosa volt. A lakosság nemzetiségi összetétele: 78,4% magyar, 20,2% szlovák, 1,4% más nemzetiségű.
Régi képeslapok:
